Az interjú első részében, Lídia tanulmányi pályafutásáról, külföldi tanulmányairól és első munkáiról beszélgettünk. Most pedig a mindennapjairól, motivációiról és jövőbeni terveiről tudhattok meg többet. Sőt, az is kiderül, hogy került 10 napra az afrikai szafarira Ausztráliából.
Hogyan találtad meg a saját utadat? Hol kerestél munkát vagy hogy találtad meg a munkád?
Legtöbbször különböző online portálokon kerestem állást – jó lett volna, ha már akkor is van olyan platform, mint a Zyntern, lehet, hogy akkor nem kellett volna egészen Angliáig mennem új állásért. Na, nem mintha panaszkodnék! Londonban kétszer fél évet töltöttem. Másodszorra már tudatosan mentem CV-kkel kávézókba, meg volt a rutinom. Itthon egyszerűen egy Facebook hirdetéseken keresztül találtam meg az első, szakmámon belüli főállásomat egy nagyobb reklámügynökségnél. A mostani munkahelyemre pedig már ismerősi ajánlás útján kerültem.
Most mivel foglalkozol a SziaLidia mellett? Hogyan néz ki egy munkanapod? Hogy van időd mindenre?
Jelenleg az Artificial Group reklámügynökség social csapatának vezetője vagyok. A munkám nagy része stratégiai tervezésből, ötletelésből és koncepciók megálmodásából áll. Sűrűek a napjaim, de igyekszem megtartani az egyensúlyt a magánélet és munka között. A jelenlegi munkaköröm illusztrációt nem tartalmaz, ezért azzal hobbiként foglalkozom. Az instás gifek készítése számomra kikapcsolódás. Mostanában egész jól be tudom beosztani az időben. Bulletpointosan írom a napi teendőimet, ez ad egy struktúrát. Munkaidőben a munkára fókuszálok, nem viszem az időt a saját dolgaimmal, annyira, hogy például személyes telefonokat is ritkán veszek fel ilyenkor, mert kizökkentenek. Aztán este vagy kora reggel nyugodt szívvel foglalkozom a munkán kívüli teendőkkel. Nehéz a határokat megtalálni, de fejlődök!
Melyik skilljeid használod a munkád során a legtöbbet? Az egyetemen tanultak mellett más skillejeidet is használod?
Főállásomban a stratégiai megközelítést, koncepcionális gondolkodást használom napi szinten, ezt főleg egyetemen tanultam meg. Szövegírás is fontos skill számomra. Az illusztrációt autodidakta módon tanultam, annak is sok hasznát veszem munkán kívül. Mióta vezető vagyok, a leadership, mentori skilleket is igyekszem fejleszteni, hogy még többet és jobban tudjak segíteni a munkatársaimnak. Ezeken mellett ritkán vállalok social mediás együttműködéseket, de amikor mégis, akkor azt mindig élvezem, fotózással, kreatív tartalomgyártással együtt. De a fotózás például mostanra inkább csak hobbi szinten van jelen az életemben, viszont ebbe szeretnék a jövőben még több időt fektetni.
Mi motivál a munkádban?
Leginkább az, hogy valami jót adjak ki a kezem közül, legyen pozitív hatása. Vannak persze elvárások a partnerek részéről, de amikor szabad kezet kapunk, olyankor nagyon motivál, hogy valami értékes, maradandó dolgot alkossunk. Valamint, ami még nagyon tud motiválni az az elismerés. Az, ha megbecsülve érzem magam a munkahelyemen.
Mekkora felelősség, nyomás, öröm, hogy több, mint 40 000-ren követik a gondolataid csak a @szialidia oldalon? (Tekintve, hogy sokszor közéleti témákban is megszólalsz, alktosz)
Nyomásnak nem mondanám, de felelősségnek igen. Hatással vagyunk egymásra. Hálás vagyok, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal. Amikor megosztok valamit, amivel küzdök, látom, hogy mások is azonosulni tudnak vele. Ez egyrészt jól esik, másrészt rengeteg értékes gondolatot fűznek hozzá a témákhoz a közösség tagjai.
Ugyanakkor arra is egy tök jó lehetőséget ad a platform, hogy megtanuljak jól vitatkozni. Vannak fontos ügyek, amiknél úgy érzem van mit mondanom, még akkor is, ha nem ért velem mindenki egyet. Nem vagyok ezzel egyébként egyedül, a “beleállunk fontos témába” itthon is kezd trenddé válni.
Azért van, hogy remegve nyomom meg a küldés vagy a közzététel gombot, amikor éppen nagyon sebezhetőnek érzem magam, amikor valami olyat osztok meg magamról, ami mélyen megérint. És persze régen olyan is volt már, hogy megosztottam véleményt, amit később nagyon megbántam. Ilyenkor kellettek a negatív visszajelzések, tanulok és fejlődök ezektől. Manapság többségében nem egy megosztott, vitatkozós párbeszéd zajlik az oldalaimon, inkább egymás történeteinek megosztásról szól. Az átlagosnál kicsivel többen követnek, ez lehet áldás vagy átok, attól függ hogy áll hozzá az ember. Én ugyanúgy használom az instát, mint amikor csak 200 követőm volt, egy kreatív naplóként. Természetesen hálás vagyok az emberekért, a közösségért, de nem a számok, nem az elvárások formálják a tartalmaimat.
Mi volt eddig a kedvenc projekted, akár munkában, akár másban?
Egyik legelképesztőbb élményem a Melbourne-ben töltött évem alatt volt, amikor online jelentkeztem egy lehetőségre. Az Adobe indított egy programot, aminek keretében diákokat kerestek, akik különböző országokban, projekteken keresztül bemutatják az új applikációikat. Ennek kapcsán kerültem Afrikába, ahol 10 napot töltöttem egy elképesztő produkciós csapattal, és ez idő alatt tudtam kamatoztatni a kalligráfus és fotós tapasztalataimat egyaránt. Elképesztő élmény volt Ausztráliából a szavannára csöppeni, és az ottani életről készíteni oktató anyagokat. Az munkánk végeredményét pedig végül egy Los Angeles-i kiállítás keretében is bemutatták.
Érdekesség, hogy ide kifejezetten olyan embert kerestek, aki nem csak fotózott, hanem más érdeklődési körei is voltak. Nekem akkor még nem voltak illusztrációs munkáim, csak a lelkesedés volt meg, még csak bontogattam a szárnyaim, de pont ez volt az a plusz, amit ők kerestek. Ez is mutatja mennyire megéri törődni a hobbikkal, extra készségeink fejlesztésével. Egyébként ezért is tök pozitív, hogy a Zyntern felületén skilleket is meg lehet adni a végzettség és szakmai tapasztalatok mellett, mert sokszor nem abban vagy kiemelkedő, ami papírokból kiolvasható.
Mik a jövőbeli terveid?
Hosszútávon nagyon szeretnék egy közösségi kávézót nyitni, ahol minden érték, eszköz valaki által készített, akár meg is vehető. Úgy képzelem, hogy egy olyan hely, ami az alkotás központja lehet, akár egy stúdióval, kiállítótérrel. Az örök álmom pedig, hogy másoknak tudjak segíteni. Azért tanultam brandinget, hogy azoknak, akik valamiben nagyon jók, de nem tudják, hogyan építsék fel online és kommunikálják a amárkájukat, utat tudjak mutatni. Nagy vágyam, hogy a főállásom mellett ingyenes képzéseket, mentorprogramokat tarthassak. Szeretnék eljutni egyszer egy olyan pontra, ahol az időm nagy részét azzal tudom tölteni, hogy azoknak segítek, akiknek nagy szükségük van rá.
A Zyntern.com Állásportál csapatának egyik küldetése, hogy motiváló történetekkel és hasznos tanácsokkal lássa el a fiatal munkakeresőket. Ha kíváncsi vagy Pamkutyáék online állásinterjús tippjeire, vagy tudni szeretnéd, melyik filmeket kell munkába állás előtt mindenképp látnod, akkor olvass tovább!
