A gólyatáborokról mindig a felhőtlen szórakozás jut az emberek eszébe, holott szervezői oldalról korántsem egyszerű az élet. Ha azonban elkerülöd az alábbi hibákat, máris az lesz!
A sikeres felvételi után a gólyatábor az egyetemista lét legelső állomása. Itt ismerhetjük meg szak- és évfolyamtársainkat, szerezhetünk tapasztalt mentorokat és hasznos infókat a túléléshez. A szervezői munkálatokat a hallgatói önkormányzat és egyéb diákszervezetek látják el, természetesen együttműködve az adott egyetemmel. Nem kisebb feladatot kapnak, mintsem hogy több száz elsőévesnek szerezzenek feledhetetlen élményeket. Ez pedig rengeteg mindenen elcsúszhat.
1. A logisztika hiánya az utazás során
Egy gólyatábornyi embert A-ból B-be mozgatni korántsem egyszerű mulatság. A leggyakrabban igénybe vett tömegközlekedési mód a busz és a vonat, az viszont létszám és szervezői döntés függvénye, hogy foglalunk-e különjáratot. A gyülekezési és indulási idő kijelölése, és a gólyák összegyűjtése még úgy-ahogy menni szokott, de a felszállásnál elszabadul a pokol. Mindenki fej nélkül rohamozza meg a járatot, aminek a következménye az lesz, hogy csomó üres hely marad, mégis a társaság egy része végig fogja állni az utat. Hogy ezt megelőzzük, célszerű a csopvezeknek előzetesen egy „ültetési rendet” adni, mely alapján tudni fogják, mely kocsin kb hány fülkét foglalhatnak el. A pontos résztvevői létszámot és a járat férőhelyeit ismerve ez nem egy túl bonyolult matematikai feladvány. Emellett az is tud segíteni, ha tudatosítjuk a gólyákban, hogy a kényelmes ülések nem csomagjaiknak, hanem társaiknak vannak fenntartva.
2. Nincs elég hely a szálláson
A másik hasonló jellegű gond az elszállásolásnál szokott előjönni. Általában a gólyákra van bízva, hogy a szálláson mely szobákat és hányan foglalják be. Azt azonban ritkán vesszük számításba, hogy már az odaúton klikkesedés alakulhat ki gólyacsoportokon kívül és belül egyaránt. Mind ismerjük azt az érzést, amikor nem merünk – vagy nem engednek – becsatlakozni egy „összeszokott” társaságba. Ez okozhatja azt az anomáliát, hogy papíron van elég férőhely, gyakorlatban viszont egyre több gólya jön hozzánk panaszkodni, hogy nincs hova lecuccolnia. Lenne helye, csak szimplán félősebb, vagy hiányzik a befogadó közeg. Szerencsére az ilyen konfliktusokat pár szép szóval könnyű kezelni, hisz gólyatáborba mindenki ismerkedni jön, így az effajta „kiközösítés” sem a tudatos rosszindulat eredménye.
A másik jól bevált taktika, ha a szállást eleve gólyacsoportok vagy szakok alapján osztjuk fel, és csak ott hozunk létre kevert szobákat, ahol feltétlenül muszáj. Ennél ezerszer komolyabb probléma, ha elszámoltunk valamit, és valóban nincs elég hely. Ebben az esetben nekünk szervezőknek kell meghozni az áldozatot, mivel a gólyák azok az „ügyfelek”, akik fizettek egy olyan szolgáltatásért, melyet képtelenek vagyunk teljesíteni. Jöhet a sátrazás, vagy az egyazon matracon összebújás. A kellemetlenségek elkerülése végett többször számoljuk össze a férőhelyeket és a már regisztrált táborozókat, és semmiképp se értékesítsünk a limiten túl extra jegyeket, ha nem tudjuk az elvárt színvonalat biztosítani!
3. Minden táborozót ugyan úgy kezelünk
A gólyatábor lényege az egyetemi életbe való beilleszkedés, ez pedig különféle közösségi programok keretében valósítható meg: csapatépítő, sorverseny, névtanulós játékok, éjszakai bulik, kajálás, ivászatok, chillezés és még sorolhatnánk. A gond ott kezdődik, ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy egy adott program mindenkinek a kedvére lesz. Ami viszont valakinek szórakozás, az másnak kellemetlen lehet. Semmit sem szabad rákényszeríteni a táborozókra, és muszáj minden esetben valami alternatív lehetőséget kínálni számukra! Ez ugyanúgy vonatkozik a szórakozásra, mint például a kajákra. Sőt, tekintve az ilyen-olyan érzékenységeket, allergiákat, életstílusokat, ma már elfogadhatatlan, ha pusztán egy menüt kínálunk az étlapon.
+1 Elfelejtjük, hogy minden tettünkkel az egyetemet képviseljük
A GT hangulata még a szervezőket is könnyen magával ragadja. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk kötelességeinkről. A hírhedt botrányok miatt szigorú írott és íratlan szabályoknak kell megfelelni. Ha letérnénk a helyes útról, annak nem csak személyünkre nézve lesz súlyos következménye, de egyetemünk becsületén is csorba esik. Szinte mindenhol kötelező az etikai kódex és a házirend, de ezek mit sem érnek, ha nem tartjuk be őket.
Ha rutinos GT szervező vagy, akkor a Zyntern.com Állásportálon a több száz gyakornoki és frissdiplomás állás közt biztos akad olyan, ahol kamatoztatni tudod itt megszerzett tapasztalataidat!
